Fairies Garden - Tündérek Kertje

Mesés videók a Kertből.

Alakítsd teljes képernyős méretűvé a videót!

Ha még egyszer bekapcsolod, amikor lejárt, vagy visszahúzod az elejére a képeket, újra végig nézheted a videót, míg szól a zene.
Hallgasd a tündéri muzsikát is!

- Lágyan megtörik a víz, s a vízfodrok olyanok, mint ha egy vízi tündér a haját fésülné, és az a ferdén beeső napsugár olyan, mintha egy aranydárda fúródna lent a tavacskába. Ó, ennél szebb verset még sosem láttam!
- Szerintem inkább képnek kellene hívnod... egy vers sorokból és versszakokból áll.
- Egy vers nemcsak úgy válik láthatóvá, ha sorokba és versszakokba öltözik. (...) A vers lényege a lélek... és ez a gyönyörűség, amit látunk, egy szavakba nem öntött vers lelke. Nem mindennap láthatunk lelkeket... még ha az egy versé is.

Lucy Maud Montgomery

Az öreg Dennehy Írországban él, és a Tündérhegyi kastély gondnoka már régóta. Sok turista látogatja a kastélyt és az öreg mindig elmondja nekik, hogy a környéken koboldok élnek. Persze kinevetik a bogaras vénembert, pedig Dennehy nem hazudik. Ő jó barátságban van a kobold királlyal, és annak udvarnépével. Annyira, hogy amikor a fiához utazik az Egyesült Államokba, négy kobold a bőröndjében vele tart. De Amerikában más az élet, ott még a gyerekek sem hisznek a koboldok létezésében. Persze ez az állapot nem tarthat sokáig. Amikor a rosszaság és a varázserő találkozik Dennehy környezetében egyre feltűnőbb dolgok történnek.

fairy garden2

Alakítsd teljes képernyős méretűvé a videót!

Ha még egyszer bekapcsolod, amikor lejárt, vagy visszahúzod az elejére a képeket, újra végig nézheted a videót, míg szól a zene.
Hallgasd a tündéri muzsikát is!

Galdriel éneke

Arany lombokról szólt dalom, és arany lomb fakadt;
Szélről daloltam, s jött a szél, árasztván ágakat;
Túl a Holdon, túl a Napon a Tenger habja hull;
És Ilmarin partján arany Fa nőtt; s ahogy kigyúl
A csillaglámpás Örök-Est, ott ragyog Eldamar
Földjén, a Tündér Tirion tornyos falainál.
Ott sok arany gally nőtt soká, ágbogas Éveken;
Míg tünde-könny hull, innen a Háborgó Tengeren.
Ó, Lórien! Jön már a Tél, a Lombtalan Idő;
Hull a Folyóra sok levél, sodruk tovatűnő.
Lórien! Innen-Partvidék túl soká volt hazám,
Fontam fonnyadó koronát Elanor aranyán.
De hajókról ha zengek is, lesz-e hajó nekem,
Hogy visszavigyen, átvigyen ily széles tengeren?

(J. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura II./8.)