Önvallomás
Ezotériáról kendőzetlenül mindenkinek

Isteni gondviselésként jött az életembe egy Szerzetes. Lelki Testvérem, - mert így nevezem Őt -, tiszta életű, egész életén keresztül Istennek élte-, és éli ma is az életét, szolgált, most is ezt teszi. Nem vett részt soha ezotériában, mindentől mentes volt, mi tisztátalan.

Azért kezdtem ezzel a nagyon fontos ismerettel az igazság feltárását, mert sok évig, sok mindent tettem, ami nem volt tiszta út. Hosszú éveken át ezotériával foglalkoztam, és csak azért nem végeztem el egy reiki beavatás mester-tanári fokozatát, mert nem volt rá pénzem. Az ezotériának különböző területeit műveltem, mint pl. a látóság, nem csak reiki beavatott voltam, hanem aroló tanfolyamot is végeztem. Vizet- és embereket-, ételt áldottam meg sokszor. Amikor a vizet "megáldottam" literes, kétliteres műanyag palackokba, szemcseppentős kicsi tartályba, és egy kb egy deciliteres tartályba töltöttem. Úgy adtam az embereknek, mint a gyógyvizet. Nem kértem érte pénzt, de adományt elfogadtam. Mint nagyon sokan az ezotériát művelők közül, segítő szándékkal tettem, azt hittem, hogy ezzel segítem az embereket. Nem is sejtettem, hogy amit teszek, az mind az okkultizmus körébe tartozik, nem hogy segítettem volna embereken, hanem mind magamnak, mind másoknak ártottam vele.

"Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked, ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, aki a fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozódó, se titokfejtő, se halottidéző. Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és az ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előtted. Tökéletes légy az Úrral, a Te Isteneddel! Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened." "Mikor te bemégy arra a földre, "Ne forduljatok halottidőzőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál..." (3Mózes 19:31a)

Minden olyan beavatás, melynek tanai titkosak, és szimbólumokkal lehet "lecsatornázni", vagy "egymásnak küldeni az energiát", az az okkultizmus körébe tartozik, és mint ilyen, TILTOTT, a sötét világhoz tartozó, félrevezető, ingoványos, ködös út.

Senki sem kérdezte meg, senkinek sem volt gyanús, hogy azok az energiák vajon honnan érkeznek? Én sem tettem meg! Semmi sem volt gyanús, minden szépnek és jónak látszott.

Nem voltam tudatában, hogy sötétségben és bűnben élek. De ez nem mentesít a bűneim alól. Addig, amíg valaki csak magával foglalkozik, nincs akkora baj, - de az is nagy baj -, mint amikor már másokkal foglalkozik, "gyógyít, kezel, beavat". Sok emberrel foglalkoztam magam is, és sok embernek ártottam ezzel.

A beavatások pénzért történtek. Megvolt a különböző fokozatoknak az ára. Ahol a pénz az úr, ott nem a Mennyek Világa van, hanem a sötétség világa.

A házban, ahol tartózkodtam, fogadtam az odaérkező embereket. Rituálékat tartottam. Imádkoztunk együtt úgy, ahogyan én mondtam az embereknek, de az nem úgy szólt, mint ahogyan az a Bibliában és az imakönyvekben le van írva.

A birtokomban volt, egy kézi készülék. Azt mondták, hogy "gyógyító" készülék, az orvosok is használják. A testet harmonizálja, a csakrákat kitisztítja, a testben lévő feszültségeket feloldja. Saját magamon kívül egy emberen próbáltam ki, de részt vettem kettő készülék eladásában. S ezzel, és a más emberen történő kipróbálással ismét ártottam az embereknek.

Elhittem, amit hallottam a készülékről, hogy nagyon jó, és segít az embereken. Minden információ, amit összegyűjtöttem róla, jót mutatott. Elhittem, hogy minden tiszta, szép és jó, és jót teszek az embereknek.

De nem így történt.

Különböző tárgyak voltak még, volt kristály koponya több is. Az átmérőjük kb. 3-5 cm volt. Azt mesélte róla, akitől kaptam őket, hogy ősi, régi világból származó kristályok, s ahol voltak réges-régen, nem volt magántulajdon, az élőhely közepére gyűjtötte össze a közösség azt, amije volt, és mindenki annyit vett el belőle, amennyire szüksége volt. Nem gyűjtögetett magának senki sem, mindent, amijük volt, megosztottak egymással. Ezt az információt közvetíti át annak, aki hozzám érkezik - ezt mondta a kristály koponyákról az a személy, aki adta. Azt gondoltam, hogy éppen időszerű, hogy megtudják ezt ebben az önző világban.

Amit hallottam róla, nagyon szépnek, tisztának és jónak tűnt. Elhittem!

A hit és a hiszékenység között nagy különbség van.

Eljött a pillanat, amikor találkoztam életem legelső Szerzetesével. Meglepetésemre kerülte azt a helyiséget, amelyben az összegyűjtött tárgyak, könyvek voltak. Később elmondta, hogy leírhatatlan érzésekkel távozott onnan. Ezek az érzések hátborzongatóak voltak, visszatetszőek, kellemetlenek, vészjóslóak. Nem figyeltem fel rá, hogy miért. Nem volt gyanús. Elfogadtam. Semmit sem gyanítottam, és semmire sem gondoltam, hogy nem stimmelhet valami. Eszembe sem jutott ilyesmi.

Minden szépnek és jónak tűnt!!

A Szerzetes meglátta az elhelyezett készüléket, és látta a kristály koponyákat is, és azt mondta, hogy ezek mind a sátán világának mágikus "kütyüjei". Akkor is ártanak, ha csak a közelében vannak az embereknek, és elvégzik a feladatukat.

Nem akartam hinni a fülemnek, azt hittem, hogy földbe gyökerezek, mikor meghallottam az igazságot.

Egynémely ilyen feltaláló maga is ördögi körökkel tartott kapcsolatot.

A későbbiekben megtudtam a készülékről, hogy "beprogramozták". Elmondták, hogy ezzel a készülékkel gyógyítani, de ölni!!! is lehet, ha gonosz, rossz szándékú ember kezébe kerül!!!

Ez az ördögi körök műve a Föld lakói számára.

Saját maga mondta el nekem, aki ezt tette a készülékkel, és minden készülékkel megtette!

Azért használtam többes számot fentebb, mert csapatmunkában folyt a tevékenység. De a szellemi tudója egy ember volt.

Attól fogva még a magam számára sem használtam többé. De továbbra is a helyiségben tartottam, holott tudomásomra jutott, hogy élet helyett halált is hozhat. Visszagondolva, nagyon meggondolatlan, vakon bízó, sötétségben élő, hiszékeny ember voltam. Nem gondoltam át, hogy ez a készülék, akár az életét is kiolthatja valakinek, és olyan helyen tartottam, hogy mindenki láthatta, aki hozzám érkezett.

A készülék információt juttatott be az emberek testébe. Képes volt információt adni, és továbbítani, még lemerült, kikapcsolt állapotban is!!!

Példa: Ha valaki jól tudja, hogy halálos méreg - mondjuk gyilkos galóca - is van egy olyan asztalon, ahová többször is megterít ételt és italt, akkor azt nem hagyja az asztalon, sőt, még a ház közelében sem.

Mégis azt tettem. Semmi nem mentesít az alól, hogy minden hozzám érkező embert ezzel nagy veszélybe sodortam.

Azzal, hogy ilyen eszközök voltak a házban, és azzal, ahogyan éltem, cselekedtem, nap, mint nap aláírtam a sötétség világával egy láthatatlan szerződést. Az ő eszközeik voltak nálam, vettem, használtam őket, és az ezotéria összes ága is ide tartozik.

Sem Isten előtt nincs mentségem, sem pedig magam előtt. Ártottam vele embereknek.

Egy fanatikus ember voltam, aki vakon hittem mindenben, amit láttam, amit elébem tártak, bennem még akkor sem szólalt meg a vészriadó, amikor már más emberek világgá futottak volna.

Senkit sem okolhatok, mert a saját szabad akaratomból jutottam hozzá a készülékhez, ártottam vele másoknak, és szabad akaratomból égettem el, hogy senkinek sem árthasson soha többé.

Volt régen ingám, amit saját magamnak használtam, és volt káros földsugárzást kimérő pálcám is, amit szintén régen a saját magam számára használtam. Ezeket már több, mint tíz éve nem használtam semmire. Az inga már nincs meg, a pálcát - ami jelenleg kint van a ház műhelyében, darabolásra várva, - szétdaraboltatom egy erős emberrel, hogy senki kezébe ne kerülhessen többé.

Ezen kívül nagy mennyiségű médiumtól, okkultistától származó könyvem volt, amit éveken keresztül összegyűjtöttem, és széleskörű ezotériával foglalkozó könyvek voltak az elsődleges helyen, de a Könyvek Könyvét a Bibliát, a legalsó polcra helyeztem el, s az asztalon nem volt ott, sem más Szent Könyv nem volt elhelyezve.

A könyveket és a mágikus kütyüket elégettem, hogy soha senkinek sem ártsanak!!! Három napon keresztül égett a tűz éjjel és nappal, és nem akart kialudni, hiába locsoltam le sok vízzel. Ilyet még nem is láttam! A sokféle ezoterikus CD lemezeimet széttördeltem, a New age könyveket is mind elégettem, a magnószalagokat miszlikre daraboltam szét. Olyan sok volt, hogy több napon át tartott, mire mindennel készen lettem. Mikor mindent rendjére raktam, úgy éreztem, hogy megtisztult az egész ház, és az életem. Időről időre átnézek mindent, és ha még bármi elkerülte volna a figyelmem ami tűzrevaló, tűzre vetem, hogy senkinek sem ártson.

Elfordultam Istentől,- ha nem voltam tudatában, akkor is ezt tettem - útját elhagytam, sötét és ingoványos utat választottam, és ebben éltem a mindennapjaimat.

A Szerzetes látta meg, és tárta fel az életemben lévő tisztátalanságokat. Annyira benne éltem, hogy nem vettem már észre, hogy mit teszek, és nem láttam semmi rosszat abban, amit-, és ahogyan cselekszem és élek. Évekig szembeállította az életemet az igazsággal, és kételkedtem benne. Azoknak az embereknek, akikkel kapcsolatom volt, ha ki nem is mondtam, de minden szavammal azt sugalltam, hogy minden úgy lesz majd ezután is, ahogy addig volt az életemben. Mivel nem adtam egyértelmű válaszokat, az emberek a Szerzetesre haragudtak meg. Köpönyegforgatóvá lettem, s a szavaimmal rá hárítottam az okot, amiért minden addigi tevékenységem befejeződött, pedig én magam voltam az ok és az okozat is. Ragaszkodtam a bűnös életemhez, ahhoz a státuszhoz, amit elértem. S ha ki nem is mondtam, ezt cselekedtem mindenkivel szemben, akivel beszéltem. Mert ha egyértelműen elmondom mindenkinek, hogy a Szerzetes feltárta a tisztátalan életemet, mindent, ami az addigi sötét életemhez tartozott, s elébem tárta az igazságot. Ha őszintén elmondom mindenkinek, hogy azért hagytam abba az ezoterikus tevékenységeimet, mert megtudtam az igazságot, és nem akartam tovább ártani senkinek sem, s kitartok emellett, akkor elfogadták volna a magyarázatomat. De nem ezt tettem. Ez sem volt egyenes cselekedet, és nem volt szép dolog a Szerzetessel szemben. Ezért az emberek nem értették, hogy mi történik. Azt gondolták, hogy a Szerzetes "megfélemlített". Volt, aki nem értett, volt, aki bolondnak nézett, volt, akik eljöttek "megfigyelőnek", hogy mi történik velem. A köpönyegforgatásnak súlyos következménye lett: Voltak olyan emberek, akik eljöttek, s elmondták, hogy én vagyok a "gyógyítójuk" hosszú ideje, s teszem a dolgom majd ezután is. Azt hittem elsüllyedek, és elájulok a szégyentől.

Még hosszú idő után is rá akartak beszélni, hogy folytassam, amit abbahagytam. Sokára értették csak meg - ha nem színlelték! -, hogy miért történt a változás. Magam mondtam el nekik, hogy mit tettem, hogyan éltem, és miért nem folytatom tovább, amit abbahagytam.

Nem tudtam feldolgozni, hogy nem a fény-, s nem a szeretet útján jártam, hanem pontosan az ellenkező irányba haladtam, a sötétségben jártam. Nem tudtam feldolgozni, mert minden jónak, szépnek, helyesnek és szeretetteljesnek tűnt. Nagyon megtévesztő út ez. Súlyosságát csak fokozza, hogy ha ez nem történik meg még a földi életemben, az életem végén abban reménykedtem volna, hogy a fénybe megyek, és akkor már a jóvátehetetlen tévutaim, bűneim miatt a sötétségbe érkeztem volna meg. Akkor pedig már semmit nem lehetett volna tenni.

Mindez csak akkor derült volna ki, amikor az életünk befejeztével Istennek számot adunk az életünkről. Azért írtam többes számba, mert ez mindenkire érvényes, nemcsak rám.

A legnagyobb veszély abban rejlik, hogy a választott "út" nem Istentől való, s a tudatlanság nem mentesít és az ezotéria útjai nem a fénybe vezetnek, hanem a sötét világba.

Visszatekintve, ez az élet maga volt a borzalom. Nem lehet tőle könnyen szabadulni, szövevényes, sötét szálak kötik össze egymással a különféle dolgokat.

Igen, a szabad akarat jogán az én választásom volt, hogy elhagytam az isteni tiszta utat, és az ezotéria különböző útjait jártam a látósággal, a víz-, az emberek-, s az étel megáldásával, a szavaimmal, a tetteimmel, az életemmel, ez az út nem a jó-, és tiszta út, nem Istenhez vezet, hanem egy félrevezető út, messze, távol Istentől.

Az életemben tettem olyan dolgokat nap, mint nap, amelyekről fogalmam sem volt, hogy Isten szemében bűnös és tisztátalan. Ezt tettem, így éltem.

A kivagyiság, az önzés, a hatalom ízének megízlelése, a celebek élete, a VIP élet, a valahonnan történő kiemelkedés, a "majd megmutatom" ... Így éltem. Ebben nem volt egy szemernyi alázat sem. Ez nem tudatlanság, nem butaság, hanem iszonyatos sötétség és az ego súlyos torzulása.

Nem lehet a múlttól megszabadulni, a megtörténteket nem lehet semmissé tenni, vagy eltörölni. Ez egy olyan súlyos dolog, amelyet elviselni nagyon nehéz, feldolgozni nem lehet, s amikor az ezotéria ködfátyla fellebben, az igazság fényében minden napvilágra kerül, majd a felismerések sorozata követi. Nem lehet sem elfelejteni, sem félretenni, csakis szembenézni vele, és vállalni a következményeket.

Az igazán alázatos, az nem hivalkodó, nem tündököl reflektorfényben, nem élvezi a megkülönböztetés fényét. Csak teszi a dolgát csendesen, szolgálja Istent.

Beteg lettem. A fejem tetején tenyérnyi vizes, sötétpiros duzzanat keletkezett, ami éjjel és nappal nagyon viszketett. Amikor ráhelyeztem a kezem, érezni lehetett, hogy mozgott benne a felgyülemlett víz. A területén, és máshol is kihullott a hajam. Kilátszott a fejbőröm, és ott nem volt már, csak nagyon ritka a hajam. A homlokomon pedig seb keletkezett. Hiába mentem orvoshoz, nem segített semmi sem.

Évekig volt a vörös, viszkető, vizes duzzanat a fejemen, és a homlokomon seb, nem gyógyult be, és éveken keresztül hullott a hajam. Nagyon ritka lett, és kilátszott a fejbőröm több helyen. A testem csupa viszkető seb volt. Azt hittem, hogy itt a vég, és ez évekig így ment. Hiába jártam az orvosokhoz, a patikába, hiába vettem drága krémeket nagy mennyiségben, nem segített semmi.

Egy tiszta imádság gyógyított meg, semmi több. Nem volt rituálé, sem mágikus eszközök. Öt nap alatt minden, ami a testemen volt, elmúlt rólam.

Hogyan gyógyulhattam meg öt nap alatt, mikor évekig nem sikerült? Amikor az állapotom csak folyamatosan rosszabbodott, nem hogy javult volna!

Hát nem csoda-e, nem isteni kegyelem-e, hogy kimenekülhetünk a gonosz karmaiból?

"Az Isten trónjáról alászálló mentőkötél elég hosszú ahhoz, hogy a legalacsonyabb mélységekig is leérjen."

Elmondhatom, hogy Isten adott még egy utolsó lehetőséget, a tiszta életre.

Felejthetetlen történés volt számomra egy nénit hazáig kísérni, aki bottal járt, mert megbénult, és nem tudta vinni a boltból a szatyrát, mert alig bírt járni, de nem volt, aki segítse. Nem felejtem el a hálától ragyogó szemeit, azt, ahogyan a könnyeivel küzdött. Az önzetlen, tiszta szeretet egy pillanata többet jelent számomra, és a szívből jövő segítségnyújtás, mint az a jól hangzó, könnyűnek látszó, nagyon veszélyes út, melyet az ezotéria kínál.

Semmiért sem hagyom el ezt az utat.

Ez az írás valójában egy önvallomás, de tanúságtétel mindenki számára, hogy gondolkodjatok előtte, mit akartok cselekedni, miben vesztek részt, mihez adjátok a neveteket és az életeteket.

Megírtam az élettörténetemet kendőzetlenül, őszintén, hogy megismerve az igazságot mindenki, aki olvassa és részese, vagy valamikor részese volt az ezotériának, el tudja dönteni, hogy az életét a tisztaság-, a fény-, vagy a sötétség-, és az ingovány útján folytatja tovább.

A sötét utakra könnyű rátérni, de onnan visszatérni Isten útjaira nagyon nehéz.

Isten mindenben jelen van, de a sötét spekulációkban, melyek fénytelenek, és nem tőle származnak, hiába keressük. Istent sehol sem lehet megtalálni, ahol fénytelenség, igaztalanság van. Sem keleti vallásokban, sem okkult rituálékban, pogány szertartásokban, sem hagyományokban.

Köszönöm a Szerzetesnek, amit értem tett. Nem tudom meghálálni soha a szeretetét, az évekig tartó végtelen türelmét.

Legyen áldás a döntéseden, hogy vissza tudj térni a fény-, és a tiszta szeretet útjára, ha úgy döntesz.

Hiszen mindenki maga dönt, még akkor is, ha más emberek befolyásolják abban.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmedet.

            egy ember vagyok,

                          akinek sikerült felküzdenie magát a világosságra,

               Isten igaz tiszta útjaira