Szeretet Ereje
"A szeretetre minden mennyiségben szükség van."

Még egy történet ...

Még egy történetet hoztam ... s a történetben egy nagyon rövid imát. Talán a lehető legrövidebbet, és földi viszonylatokban a "legtökéletesebbet" ...

Ime:

Szeretet történet: A legrövidebb ima


"Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével. Hát? Persze, így könnyű! - s majdnem nevetek. A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll.
Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában. Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine ! ... Ámen ! - mondja e két szót.
- Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram !...Úgy legyen !
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét.
Mereven állunk, feltartott kézzel. Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.
- Lehet még egy kérésem ?
- Igen, természetesen - de már nem vagyok bosszús a késés miatt. Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce. Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem. Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni.
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni!"


(Dr. Arbanász Zoltán)

Szeretettel,

Le jardinier

A Szeretet Istene.

"Szeressétek ellenségeiteket - mondta -, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket; hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak" (Mt 5:44-45). "És a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek; mert ő jótevő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas."

(Lk 6:35-36)

A PRÉDIKÁTOR SALAMON KÖNYVE

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik?
Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.
Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje + az ő életében.
Préd. 2,11., Préd. 12,15.
De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.
Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.
És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála.
Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.
Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
Préd. 3,20., Préd. 2,17., Zsolt. 49,11., Zsolt. 49,13.
Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
1 Móz. 1,24., 1 Móz. 2,7., 1 Móz. 3,19.
Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?
Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?
Préd. 3,12.

Érzéseink, gondolataink félrevezethetnek! - A mai napon is szeretettel!

" Egy angol lelkipásztor így szólt egy este a sekrestyéséhez.
- Észrevette már azt a rongyos öregembert, aki minden délben bemegy a templomba, de rögtön ki is jön? A parókia ablakából szoktam figyelni. Őszintén szólva, kicsit nyugtalanít a dolog, hiszen a templomban értékes tárgyak is vannak. Próbálja meg kikérdezni, kicsoda, micsoda.
Másnap a sekrestyés megvárja a látogatót, és megkérdi tőle:
- Mondja, barátom, miért jár ide nap mint nap délben?
- Imádkozni jövök - feleli nyugodtan az öreg ember.
- Ugyan! Hiszen nem is tölt el annyi időt a templomban, amennyi alatt el lehetne mondani akár egy Miatyánk-ot! Éppen csak elmegy az oltárig és már ki is jön. Megfigyeltem.
- Igen - válaszolja a szegény öreg -, de én nem tudok hosszan imádkozni. Ezért minden délben eljövök, és csak annyit mondok Neki: Jézus, én vagyok itt, Simon! Tudom, rövid ez az imádság, de úgy érzem, Ő meghallgat engem.
Nem sokkal ezután az öreg Simont elgázolta egy autó, és kórházba került.
- Hogy lehet az, hogy maga mindig ilyen boldog, miközben súlyos sérülései vannak- faggatja egy ápolónő.
- Hm, tudja, a látogatóm miatt - feleli az öreg.
- Látogatója?! - lepődik meg a nővér - Még nem láttam magánál látogatót soha! Mikor szokott jönni?
- Minden délben - felelte az öreg. - Megáll ott az ágyam végében, és azt mondja: Simon, én vagyok itt, Jézus.
Ha majd tudunk a lelkünk mélyéig megrendülni a Simonok naiv tiszta hitén, s nem azt firtatjuk, hogy Simon megtért-e, áldott életet él-e, hogy csak külsőségekben gyakorolja-e a vallást vagy vallásgyakorlata élő hitből fakad-e, hanem meglátjuk benne a szenvedő embert, s a szenvedő emberben Krisztust. - Ha majd le tudunk guggolni a porba a bűnös asszony mellé. - Ha nem felejtjük el, hogy Jézus Krisztus az utolsó éjszakán nem a tanítványok fejét, hanem lábát mosta meg, s tudunk mi is lábmosók lenni,
Akkor - de csak akkor! - majd méltók leszünk - minden méltatlanságunk ellenére-, hogy Jézustól megkapjuk a gyógyító szó, a vigasztaló lelkigondozás ajándékát.
S akkor majd eszközei, gyógyító, vigasztaló eszközei leszünk Jézus Krisztusnak ebben a nagyon is beteg és vigaszra váró világban."

Bármi is van a szívünkben, Istennek "egy szóval, egy gondolattal, egy sóhajtással" is elmondatjuk ....


Szeretettel a mai napon is!

Le jardinier