Lelki üzenetek 
Postaládája

Nem az a fontos, ami velünk,

hanem ami bennünk történik.

Mensáros László

Kedves Látogató!

Ezen az oldalon képek, lelki üzenetek láthatók.

A lelki üzenetek a https://alelkedkertje.ning.com/

A Lelked Kertjéből indultak útjukra,

melyeket megtekintésre ajánlok!
 Amelyek ezen az oldalon eléd tárulnak, elgondolkodtatók,
az igazságot, és a valóságot tárják eléd úgy, ahogy máshol 
nincs megfogalmazva, leírva, megfestve. 
A lelki üzeneteket cserélem.

Ha tovább gondolod az itt

olvasottakat és látottakat, nem hiába jöttél.

testvér

"Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is."

1Jn 4,19-21.

MEDDIG MÉG?

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)

"Elvált, gyermektelen nő vagyok. Talán úgy gondolják, milyen sok szabad időm van, pedig már 41 éve gondját viselem a húgomnak. Egy skizoaffektív zavar nevű betegsége van, emiatt gyógyszeres kezeléssel kell stabilizálni a hangulatát.
A hosszú évek alatt mindvégig együtt küzdöttünk a betegséggel vívott csatájában. Amikor kiújul nála a mániás állapot vagy a depresszió, a pszichiáterétől kell segítséget kérnem, hogy egyeztessünk a gyógyszerekről. Ha dühroham tör rá, nekem is végig kell szenvednem, titokban imádkozva, hogy nyugodjon meg. Bár sokszor szomorú vagyok a helyzet miatt, a testvérem mégis közelebb hozott az Úrhoz, mivel folyamatos imádságra késztet.
Itt Thaiföldön nincs olyan intézet, ahol a mentális betegségben szenvedőknek állandó felügyeletet biztosítanának. Ezért feltettem Istennek a kérdést: "Nekem kell életem hátralévő részében gondoskodnom a testvéremről?" Isten válasza pedig az volt, hogy türelmesen ápoljam a testvéremet, amíg csak tudom. Ezért ha Isten ide helyezett engem, és azt akarja, hogy segítsek a testvéremnek, örömmel megteszem.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy te adsz bölcsességet és türelmet a szeretteinkről való gondoskodáshoz. Add, hogy a te erődet és békességedet közvetítsük számukra. Ámen.

Az Úr ad erőt, hogy tudjak másokon segíteni."

Láttam olyan, már ágyhoz kötött embereket, felnőtteket, anyákat, akik önromboló életvitelük következményeként, lassan, évek múltával lettek ágyhoz kötöttek. Addig ettek, vagy inkább faltak, ameddig már egy lépést sem tudtak tenni, akkorára növekedett a súlyuk. Láttam gyermekeiket, akik kamaszkorúak voltak, láttam testvéreiket, akik családjukat gyorsan ellátva, siettek ágyban fekvő családtagjaikhoz, hogy feneketlen bendőjüket igyekezzenek megtölteni, s komfort érzetükben is segítségükre legyenek. Serdülő, kamasz korú gyermekek szinte el sem tudtak mozdulni ágyban fekvő szülőjük mellől, mert folyamatosan élelmezésükről, s egyéb szükségleteikről kellett gondoskodniuk.
Ezek a gyerekek rá lettek erre a "szolgálatra" kényszerítve. Úgy nőnek fel, hogy nem lehettek sem gyerekek, sem kamaszodó kamaszok, mert a falánkság elvette lehetséges gyermekkoruk legszebb éveit ... S valóban más, amikor a család valamely tagja születésétől sérült, vagy felnőttként bekövetkezett betegség - tragédia miatt áll családtagja mellett.
A segítségnyújtás nem egyenlő az önfeláldozással. Talán a személyes áldozathozatal több tiszteletet érdemel ...? Talán a személyes áldozathozatal Isten rendelése?
Mindenkinek joga van a teljes, boldog élethez. Ez akkor is igaz, ha segítő jobbot nyújtunk, és akkor is igaz, ha egy tartós állapotromlásnál mi magunk is segítő jobbok után kutatunk, mert a túlzott kötelezettségvállalás, a túl nagy teher alatt nincs az az ember, aki előbb-utóbb össze ne roppanna ...
Az élet mindig küzd az életért. Ha az egyén nem veszi észre, vészjeleket küld! Riadót fúj! Gyakran takarékon üzemel, hogy a szervezet össze ne omoljon, de meddig tud kitartani? Ez is az önvédelem kategóriájába tartozik, és mindenkinek szuverén joga úgy, mint az önfeláldozás, bár arra leginkább a szeretet, néha a vak szeretet indít. Ha képesek vagyunk vészhelyzetben segítséget nyújtani, --- megmentettünk akár több lelket is az életnek. Ha mi magunk is odaveszünk, az önfeláldozásnak elmondhatatlan nagy az "ára"! . Talán a szeretet sem várja el az idő előtti tragédiába fúló elmúlást ...
Isten áldjon!
Le jardinier

Igaz, hogy sokan szeretik a körülöttük lévő folyamatosan változó világot úgy, ahogyan van, bár itt leginkább az évszakok változásaira gondolok ... Mert minden évszak hoz magával annyi szépséget, amennyit be nem tudunk fogadni, nem hogy meglátni ...

Ám a dolgozó ember, az idő után futó ember a téli időjárásból is többnyire a csúszós utat, a hideget, s, ahol hullik az ónos eső, ezeket látja, tapasztalja. Vagy egykedvűen megy az útjára, vagy kicsit bosszankodik is.

A tavasz hozza magával a szelet, az esőt, mert Istentől eredően biztosan tudja, hogy a földnek szüksége van az esőre, az éltető vízre, másképpen nem szökken szárba semmi sem. Tavasszal szendergéséből éled a természet, s minden évben újabb és újabb csodákkal halmozza el világunkat... S, amikor eljön az ideje az ősznek, - mert már a nyár is mindent kitett a természet mesés asztalára-, vissza- származtatik minden abba az örök körforgásba, melyet Isten olyan tökéletesre megalkotott..., majd ismét készíti a jó meleg pihe-puha takarót, s ismét szunnyadni készülődik... S ez az az idő, a szunnyadás ideje, mely előkészíti a folytonosan változó belső világunkat a megújhodásra, hogy megérkezzen a tavasz is, ahogyan annak lennie kell...

Velem is megtörtént, hogy bosszús voltam, mert indulás előtt már láttam, hogy sűrű esőfelhők gyülekeznek, s az esernyőm vagy nem találtam, vagy még nem vettem újat a tönkrement helyett... Visszagondolván az eszement bosszankodás helyett sokkal inkább örülhettem volna, hogy esik, oh, és, ha a frizurám elázik, hát elázik... S, ha a kicsike sminkem elkenődik, hát elkenődik ... Azonban a körülöttünk lévő emberi világba mindez sem fér bele. Már nem.


Isten áldjon Mindenkit!
Le jardinier 

Befejezetlen mese: A Mosoly (továbbiakban: M)

Állítólag nincs ára, mégis drága, sőt egyenesen drága kincs. Kortalan, ritka portéka. Találkoztál már vele? Esetleg tudod hol lehet beszerezni? Egyáltalán szabad-forgalomban kapható?
Vigyáztam Őt, őriztem, gondoztam, ameddig csak lehetett. Adtam szegénynek, gazdagnak. Vidámnak és szomorúnak. Neked is. Emlékszel? (M) tápláléka, éltető közege az ember volt. Aznap a szokásos hétvégi bevásárló körutamra indultam. Kerestem, kutattam, polcok sűrű erdejében, hátha rátalálok... De nem. Az időtájt (M) ugyanúgy hozzátartozott a nyári forrósághoz, holdvilágos éjszakákhoz, mint a mindennapokhoz. Az őszi táj festői látványához, pataki köveken átcsobbanó víz szirén énekéhez, a hétköznapok forgatagához. Itt volt velünk, köztünk. Ő és az ember szoros kötelékben "éltek" egymással, és közben telt az idő, egyre csak telt... Azt mesélték fertőzött lett a táj, sűrű, vak homály ereszkedett a látókra, s a megkövült lelkek sivatagában egy árva könnycsepp sem hullt többé, hogy életben tartsa az utolsó gyenge hajtást... Halotti csend némasága ölelte az emberi szíveket, s a jéghideggé vált színek palettájáról üvegtekintetű festett álarcok bámultak közönyösen az emberi világra... (M) haldoklott. Már többé nem volt képes táplálni önmagát, mert a szívek tűzhelyeiben alig pislákolt a tűz, készült végleg kihunyni. (M)-nek többé nem volt otthona.

"...A halál beállta előtti 

félelem és szorongás összeszűkíti
a pupillákat. Az arcon ez után néha

mosoly jelenik meg. Mert a szeretet,
úgy beszélik, erősebb az életnél."


Várok..., még mindig várok valamire. Talán egy jelre. Egy arcra, és annak valamennyi izmára, ami (M)-ért közbenjár... Virrasztok, ha kell! Rezzenéstelen halott márványarcokra festek halvány derengést, (M) megsárgult képét. Múltvarázst. Könyöradományért esdekelek. Lelked tisztaságáért könyörgök. Koldusként járulok elébed! A bocsánatod kérem, és régen elveszett önmagadnak. Egy lehetőséget, talán az utolsót. "Földért" koldulok. Tápláló, éltető talajért (M)-nek. Az életért! Azért az egy könnycseppért... ; Le jardinier anno.

Szeretettel,
Le jardinier

"Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. 
Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. 
Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. 
Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!

Zsolt 118,21-24.

ÖRÖM A FESZÜLT IDŐKBEN IS

Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt 118,24)
Férjemmel munkahelyi és anyagi okok miatt nehéz időszakon mentünk keresztül. Egy másik országból költöztünk haza az Egyesült Államokba. Elfogadtuk az adódó legelső munkalehetőséget. A fillérek kuporgatása életmódunkká vált, hogy be tudjuk fizetni a számláinkat,. Egy jobb munkahely szükségessége árnyékként nehezedett ránk. A stressz nehézzé tette, hogy élvezzük az életet, és kezdett elhatalmasodni rajtunk.
Egy reggeli csendesség közben elém jött a fenti igevers. Jó ideje először gondoltam a mindennapi élet örömeire. Eszembe jutott egy erdei séta, amikor a fák és a föld friss illatát éreztem, a madarak zenéjét hallgattam, és lágy szellő simogatta az arcomat. S ez egy fillérbe sem került!
Az Írás segített rájönnöm, hogy minden nap hozhat valami örömet, ha megkeresem. Idővel férjemmel együtt újra észre tudtuk venni Isten előttünk heverő ajándékait, s lassan a stressz is csökkent az életünkben. Az Úr ezen a napon és minden napon ad okot az örömre.
Imádság: Atyánk, segíts észrevennünk ebben a világban az örömöt, mely a nehéz időkben is előttünk van. 
Ámen.
Isten megadta a mai napot, s ez ok az örömre!
Courtney Hill Gulbro (Alabama, USA)"

"... Mert az ÉLET nem mindig egyszerű, gyakran oly terheket cipelünk, melyek súlya, a folytonos, idővel már elviselhetetlen terhekkel való mindennapos gondolkodás, tűnődés megfoszt minden mástól, ami szép, ami jó, ami csodálatos. Megfoszt a tartalmas, szeretetteljes boldog élet lehetőségétől.


Igen Uram! Hálát adok Neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál ..!
Ő soha nem hagy el: Zsid 13, 5-6


Volt egy hivatásom, kitanultam, ahhoz értettem, de megkeseredtem, és nagyon elfáradtam. Nem volt életem. Minden időm a munkám emésztette fel, illetve azok, akik különféle szabályozó rendszerek alapján úgy gondolták, az életemre is igényt tarthatnak. Nem csak én vergődtem így ..., sokan mások is. Nem voltak békés, nyugodt perceim. Amikor Istenhez szerettem volna szólni, sírásba fulladt minden szavam ... Tudom, hogy meghallotta, és felkarolt. Lehajolt értem és felszedett, magához emelt ... Megmenekültem. Tovább nem folytattam halálos küzdelmem azért, hogy egyre mélyebbre ássam magam abba a gödörbe, amiből egy ideig magam is kimászhattam volna. Ugyanakkor, ha bárki egy filmként nézi végig az életem anno idejét, vagy hasonló életek történetét, csupán annyit látott volna, hogy "karriert csinált".

Napjainkban már eljutottam odáig, hogy rossz érzés, félelem, düh, harag nélkül tudom felidézni életem anno időszakát. Szeretek és hálás vagyok. Hálás vagyok, mert olyan útra vezetett Isten, melyen örömmel, fáradhatatlanul, boldogan járok, szolgálok. 

Az Úr megszabadít: 34. zsoltár 19.
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
Ne feledd, Isten gondot visel rólad: 1 Pét 5, 7
Szeretetteli mindenJÓT,
Le jardinier."