Versek és szösszenetek, írások...

Kedves Látogató!

Ezen az oldalon amatőr-irodalmi verseket-szösszeneteket, 

mini novellákat olvashatsz, melyek némelyike 

vers-szöveggyűjtemény 

válogatásban - Antológiákban - is megjelent.

Az írásokat és a verseket is 

időnként cserélem. 

Jó olvasást kívánok! 

Ezen a mesés éjjelen az álomba szenderült kerti tó vizét egyetlen egy szellő sem borzolta. A Hold fényesen ragyogott. Mint mindig, csillag ösvényeken pihentette szépséges tekintetét. Te és én egymás kezét fogva mentünk a boldogság kertjébe. Tekinteted kerestem.
Megvallom, féltem a tekinteted. Féltem, hogy majd egyszer a holdfényben sem ragyognak benne a csillagok. Féltő gondoskodásommal nem "érinthetem" többé. - Szárnyat bont a lélekmadár, s te elrepülsz vele. S ezzel egy időben a csillagösvények örökre bezárulnak. Hirtelen olyan hideg lett, borzongtam. De gyengéd érintésed e bénító sötét gondolatokat egy csapásra elűzte.
Rózsáinkhoz vezettél. Talán észre sem veszed, hogy a bokorról egy rózsabimbó hiányzik. Ha kérdeznéd, válaszképpen mosolyom küldeném feléd. De te nem kérdeznéd. Jól tudod, hogy az a rózsabimbó a végtelen szerelem virága a szívemben. S ha egyszer engem is szárnyára vesz a lélekmadár, a rózsabimbót a szívemben magammal viszem, hogy a végtelen ölelésében egyesülhessen veled. Dicsőség Istennek, mert megengedte, hogy szeresselek. Isten szeretete örök, egyedülálló és példátlan! Minden Isten tulajdona, így mindennek a végső célja Isten.
Vigi

Áldás

Ha az ébredő hajnal jókedvedben talált,
s majdan a felkúszó Napkorong
fényessége is körbefonta
mosolytól fénylő orcád,
Szíved, - bár nem kell melengetnie -,
mégis beragyogja parányi honát.
Aztán útra kelsz, barangolsz egyik útról,
egy másikra ....,
Gyakran pacsirták énekétől örömködik szíved,
De néha sötét fellegek úsznak feletted ...
S ha nehéz idők járnak veled egy úton,
mégse vedd szíved körbe kőhalmokkal,
mert Isten mindig melletted, veled.
Béke, s a szeretet bősége áldjon meg Téged!

Vigi

Vigi

Harmatcsepp az égből .. (gondolat-csepp)

Harmatcsepp az égből ...

Képzeld el: egy harmatcsepp hajnalban lehull a földre, mezőkre, rétekre, fákra, virágokra...

majd a nap melege felszárítja.
Nincs idő, és lehetőség sem, hogy bárki (bármi) kárt tegyen benne... Sem gondolatban, sem szóban, sem cselekedetben ...

Minden harmatcsepp tisztán érkezik, és tisztán "tér" vissza Istenhez.

Ilyen a szeretet is.. Tiszta és őszinte.

Vigi

Hírnökök ...

.. Lassan hideg páracseppek költöznek az ablakra ...,

korán érkeznek, a hajnallal, - mielőtt

egy halvány fénysugár még egyszer utoljára -

búcsút intve beköszön a szobámba... 

Vigi

A szívemben őrizlek téged, s a szívemre ölellek minden pillanatban. Létezik egy gyönyörű szó: Örökké! Őrizlek talán még akkor is, amikor éjjel az álmok mezején járok. Egy álom réten kergetem a pajkos szellőket. De mindig eljön a pillanat, amikor hirtelen megállok. Az önfeledt játéktól kimelegedve, csillogó szemekkel téged kereslek. A testem, lelkem remeg. Hirtelen futásra szánom rá magam. Repülök a sosem látott zöld fű felett. Nem a lábaim visznek. Valami magasan, elszántan repít, ami sokkal gyorsabb... "Csak" Isten van velem, s a remény ... Csüngök édes tekintetén. Fényessége csókokkal árasztja el arcom. Láthatatlan kezek simogatnak engem. Ez is olyan pillanat áradat, ami az élet kietlen sivatagából hiányzik. Fenséges illatok kísérnek engem ezen a csodálatos ismeretlen úton. Igazán az időre sem gondolok ... Nem gondolkodom, túl hosszú, vagy rövid? Azt sem tudom,van-e idő .... S e gondolat szikra is itt, ott még kisebb szilánkokra hullva lebeg a végtelenben. ... nem látom, csak érzem talán nem is létezik. Valójában a lelkemben hoztam magammal, mint egy homályos emlékfoszlányt a földről...

Hirtelen feltámad a szél. Ruhám minden szegletébe oly erősen kapaszkodik, szinte már rángat. Magával akar rántani a fénytelen sötétségbe. Nem akarom! Itt akarok maradni a fényben. Még akkor is, ha örökké utaznom kell. Milyen érdekes ... Nincs kifelé, nincs felfelé. Nincs külső. Bent vagyok valamiben. A tér nem tágul. Látóhatár nincs. Mintha egy tökéletes értelem festette volna ilyen békésre, és fényesre .. Minden közel van, és távol. Mégis szorosan egymás mellett. Eggyé olvad a a tökéletesben a tökéletessel! Most már tudom. Ez itt az "örökség". E boldog állapot a tökéletes boldogság, szeretet és tudás világa. A végtelen igazság lakhelye, a halhatatlan lélek lakóhelye. Ő isteni tökéletességének tökéletes alkotása. Az Ő dicsőségére!

S én, a hálátlan, a földhözragadt, tökéletlen teremtmény még mindig téged kereslek! Keresem a kezed ... A jól ismert érvonulatokat ... Ha behunyom a szemem, akkor is látom ... a tekinteted, ami talán éppen engem keres

Oh, Istenem! Milyen hálátlan a te szolgád! E végtelenségből mégis visszavágyom hozzád ...

Keresem a kezed ... A jól ismert érvonulatokat .... Ha behunyom a szemem, akkor is látom ... A tekinteted, ami talán éppen engem keres ... Örökké ...

Vigi